AD ASTRA

"Mi nem válogathatjuk meg a kérdéseket, amelyek elé az élet állít bennünket, de az már a mi választásunk, ahogyan válaszolunk rájuk." (Elisabeth Lukas)

Bemutatkozás
Bánfi Ákos teológus vagyok. Évekkel ezelőtt kölcsönkaptam egy könyvet. Orvosi lélekgondozás volt a címe. Diplomamunkám elkészítéséhez forrásként szolgált. Kitűnt a világos, logikus gondolatmeneteivel, lélektani szemléletének eredetiségével, pontos distinkcióival. Ekkor fedeztem fel Viktor Emil Frankl filozófust, neurológust, pszichiátert, illetve a nevét fémjelző logoterápiát és egzisztenciaanalízist. Mióta a könyvet visszaadtam, azóta több írását is lefordították magyar nyelvre. Ezeket mondhatni szenvedélyesen tanulmányozom. Óriási és sokrétű lehetőséget vélek felfedezni gondolatainak alkalmazásában. Ezzel kapcsolatos reakcióimat szeretném megosztani ezen az oldalon.

Felelősség

Láthatatlan tanú

 

"Élj úgy, mintha másodszor élnél, s első életedben éppoly helytelenül cselekedtél volna,

mint amilyen helytelen cselekedetre épp most készülsz. Abban a pillanatban, amint az

embernek sikerül átadnia magát ennek a fantáziaképnek, tudatosodik benne

felelősségének súlya, ami élete minden percében ránehezedik.

 

Mi a jelentősége annak, hogy Isten láthatatlan, láthatatlan személye és tanúja az életünknek?

A színpadon álló színész ugyanolyan kevéssé látja, hogy kik előtt játszik: elvakítja a

rivaldafény, a nézőtér sötétségben tátong előtte. A színész mégis tudatában van, hogy ott lent

a sötét térben nézők ülnek  - hogy tehát valaki előtt cselekszik. Nincs ez másként az ember

esetében sem.  Az élet színpadán cselekszünk, elvakít bennünket mindennapjaink tolakodó

felületessége, mindig is sejtünk azonban - a szív bölcsessége súgja ezt meg nekünk -, hogy

bár láthatatlan, de fontos tanú előtt játszunk, aki előtt majd felelnünk kell azért, hogy

beteljesítettük-e életünk tőlünk elvárt, konkrét és személyes értelmét." (Viktor E. Frankl)